Tudta, hogy a divatipar az erősen környezetszennyező ágazatok közé tartozik1? Az ENSZ éghajlatváltozással foglalkozó szerve (United Nations Climate Change, UNCC) szerint ez az ágazat áll a világ szén-dioxid-kibocsátásának 10%-a mögött2, és ez 2030-ra várhatóan 60%-kal fog emelkedni3.
Ennek hatására alakult meg a lassúdivat-mozgalom. Eleinte csak páran suttogtak róla, de az évek során lendületet kapott, és megtalálta a hangját. Most, hogy nő a kereslet a megfelelően fizetett munkavállalók által, helyben előállított szerves eredetű anyagok és jó minőségű ruhadarabok iránt, itt az ideje visszatekinteni a fenntartható divat történetére, és megünnepelni a mérföldköveket, amelyek mindezt lehetővé tették:
’80-as/’90-es évek: A gyorsdivat felemelkedése
Az olcsó, eldobható divatcikkek iránti fogyasztói igény kiskereskedelmi forradalmat robbantott ki a divatiparban, ami az egész világot megváltoztatta. Az ágazat szinte folyamatosan szállította az új ruhadarabokat a bevásárlónegyedek üzleteinek4. Az alacsony árak álltak a középpontban – minél olcsóbb, annál jobb.
1991: A fordulópont
A Nike nagy nyilvánosságot kapó botrányba keveredett 1991-ben, amikor néhány jelentés alacsony bérekről és veszélyes gyári körülményekről számolt be Indonéziában. Az eset közfelháborodást keltett, és sok vállalat a jó hírnév megőrzése érdekében elkezdett befektetni az etikus gyártási gyakorlatokba5.
1995: Lendületszerzés
Az ellátási láncokkal kapcsolatos, nagyon is valós etikai problémákra való válaszként 1995-ben létrejött a World Fair Trade Organization, amely azt a célt tűzte ki maga elé, hogy együttműködésre ösztönözze a gyártókat, a kiskereskedőket és a fogyasztókat egy fenntarthatóbb, tisztességesebb globális gazdaság érdekében. A gyorsdivat élén álló vállalatok egyre több kritikát kaptak az alacsony bérek és a rossz munkakörülmények miatt, és elkezdtek ráébredni, hogy a jövő kulcsa a fenntarthatóságban rejlik4.
2007: A mozgalom nevet kap
A „slow fashion” (lassú divat) kifejezést a Centre for Sustainable Fashion professzora, Kate Fletcher alkotta meg 2007-ben. A „slow food” mozgalomhoz hasonlóan Kate itt is szükségét látta a gyorsdivat lelassításának. Abban az évben a következőt írta a The Ecologist folyóiratban megjelent cikkében: „A lassú nem a gyors ellentéte – nincs ilyen kettősség –, hanem egy másfajta megközelítés, ahol a tervezők, a vásárlók, a kiskereskedők és a fogyasztók jobban tisztában vannak a termékek munkásokra, közösségekre és ökoszisztémákra gyakorolt hatásával.”
Még ugyanebben az évben elfogadták az EU REACH-rendeletét, amely az emberi egészség és a környezet vegyi anyagoktól való védelmét célozta meg.
2009: Jogszabályok és rendeletek
Két évvel később, 2009-ben az EU elfogadta az 551. számú bizottsági rendeletet, amely betiltotta a foszfor használatát a mosási eljárásokban és a mosószerekben.
2013-tól napjainkig: Győzelem az emberiség számára
A Fashion Revolution nonprofit szervezet 2013-ban főnixmadárként támadt fel a bangladesi Rana Plaza-katasztrófa hamvaiból. Több mint 100 országban szólította fel az embereket arra, hogy kampányoljanak a reformokért a #whomademyclothes hashtag használatával. Hamarosan jelenséggé vált a közösségi médiában, emberek millióit ösztönözte, és sikeresen hozzájárult a lassú divat és a fenntartható divat forradalmához6.
„Ha az emberek kedvezményes áron jutnak ruházati cikkekhez, felvesznek egyfajta pazarló mentalitást az öltözködésük kapcsán" – Linda Welter, divat professzor, Rhode Island Egyetem
Az elmúlt tíz évben több híres divattervező, köztük Stella McCartney és Alessandro Michele is sikeresen ellenállt a nyomásnak, hogy gyorsabban szállítsák az új termékeket, ezáltal csökkentették a gyorsdivathoz való hozzájárulásukat. A minőséget előtérbe helyező független cégek rengeteg elismerést kapnak az ágazatban.
A gyorsdivat környezetre gyakorolt hatását övező nagyobb közfigyelem nyomására több vezető márka, köztük a H&M is ruha-újrahasznosító programokat indít, a Levi’s fenntarthatósági kampányt vezet, az olyan felsőkategóriás dizájnerek, mint a Gucci pedig elkötelezték magukat a fenntarthatóbb gyakorlatok mellett. És most rajtunk, fogyasztókon van a sor, hogy bebizonyítsunk, ez nem csak egy múló trend, hanem tényleg szükségünk van a divat újragondolására. #RethinkFashion.
Végre kezd megváltozni a fogyasztók viselkedése. Ahelyett, hogy megrohamoznánk a bevásárlóközpontokat, többre becsüljük a meglévő holmikat, kevesebb ruhát vásárolunk, és új életet adunk a régi ruháinknak.
Image credits
Header image: Courtesy of Fashion Revolution
Image of two women crossing the street holding shopping bags: Stocksy
Források:
1. A New Textiles Economy: Redesigning Fashion’s Future Report (Új textilipar: Jelentés a divat jövőjének újratervezéséről)
2. UN Helps Fashion Industry Shift to Low Carbon (Az ENSZ segít a divatiparnak áttérni a karbonszegény technológiára)
3. Fashion Industry, UN Purse Climate Action for Sustainable Development (A divatipar és az ENSZ éghajlat-politikai fellépést folytat a fenntartható fejlődésért)
4. An Analysis of the Fast Fashion Industry (A gyorsdivat-ipar elemzése)
5. The Nike Controversy (A Nike-botrány)
6. 2018 Impact – Fashion Revolution (A Fashion Revolution hatása 2018-ban)
Kíváncsi a mi mérföldköveinkre is? Itt láthatja, hol tart a Perwoll a fenntarthatóság felé vezető úton.